Székely Himnusz

1921-ben született, szövegét Csanády György, zenéjét Mihalik Kálmán szerezte.

Évtizedeken át tiltott dal volt, azonban hatalmas népszerűsére tett szert Erdélyben és Magyarországon.

Tömegrendezvényeken gyakran együtt éneklik a magyar Himnusszal.

 

                   Csanády György

         (Székelyudvarhely 1895. február 23.- Budapest 1952. május 3.)

  

 Költő, újságíró, rádiórendező.

A székelyudvarhelyi Református Kollégiumban érettségizett 1913.-ban.

A budapesti Kereskedelmi Akadémián szerzett oklevelet, de nem a szakmájából, hanem az irodalomból élt.

Az I. világháborúban katonaként megsebesült.

Magyarországra  költözött, és1920-21-ben ötödmagával megalakította a Székely Egyetem és Főiskolai Hallgatók Egyesületét.

1926-tól az Új élet, 1927-től a Híd című lap szerkesztője volt. 1928-tól, a Magyar Rádió munkatársaként rádiórendezéssel és hangjátékírással foglalkozott. Egyike volt e műfaj első magyarországi művelőinek.

 

Versben


Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.

Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár-török dúlt, a labanc rabigált.
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.

Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.

Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.

Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Mádéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.

Már másfélezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj de, gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!



Zenében

 

                    Mihalik Kálmán

         (Oravicabánya 1896.február 21.-Szeged 1922.szeptember 6.)

         

 Orvos, zeneszerző.

 Középiskolai és orvosegyetemi tanulmányait Kolozsvárott végezte.

A kolozsvári egyetem orvosi karának hallgatója lett, de tanulmányai megszakadtak, mivel az I világháborúban két (egyes források szerint négy) évig frontszolgálaton volt.

1918- ban a kolozsvári egyetemmel együtt előbb Budapestre, majd1920-ban Szegedre került.

Kutatóorvos lett az egyetemen, és tanársegédként dolgozott Reinbold professzor mellett.

Mindössze 26 éves volt, amikor tífuszban meghalt.

 

Kárpátia zenekar előadásában.

youtu.be/o_AobwszJyY