Számomra a Haza fogalma szent dolog.

Magyar emberként az én Hazám a Kárpát-medence. Árpád fejedelem, Szent István, Szent László, Mátyás király országa. Nem számít, hogy a térképen, aljas módon, szétszabdalták, a magyar szívekben ma is az ezeréves Nagy-Magyarország él.

Tudom, hogy számos politikai vihar tépte, marta történelmünk során. Sokan a vesztünkre törtek, tatárok, törökök, Habsburgok.

Népünk mégis megmaradt!

A legszörnyűbb és a legbántóbb, amikor belülről rombolják országunkat, bomlasztják népünket.

A politikai „elit” mindig rossz döntéseket hozott évszázadokon át. Két világháború, Trianon, „ideiglenes” orosz itt tartózkodás.

A magyarság a határvonalak ellenére is megmaradt!

2013-at írunk, és újra belülről bomlasztják népünket. Nem értünk folyik a harc, a népért, a Haza boldogulásáért, hanem a Hatalomért.

Olvasom, nézem a híreket és egy kép jelenik meg előttem.

Kiéhezett nagy ragadozók vetik rá magukat egy hatalmas koncra. Egymásra vicsorognak, tépik, marják a koncot.

A többi kis éhes állat rendületlenül hordja nekik a verejtékkel megszerzett újabb és újabb koncot, de nekik semmi sem elég. Pedig az, amit összehordanak a kicsik, elég lenne mindenkinek.

Egy rendkívüli adottságokkal megáldott ország az én Hazám!

Mezőgazdasági nagyhatalom lehetnénk, hiszen ilyen termőföldünk csak nekünk van.

Szinte minden új találmány magyar ember nevéhez fűződik.

Miért kerülnek újra és újra hatalomra olyanok, akik csak saját harácsoló érdekeiket helyezik előtérbe?

Bármi áron, mindenkin átgázolva rombolják szét szent Hazámat.

Miért?         

"...apáid sírja azért nyílt meg neked,
Hogy a holtnak láttára fellobbanjon szíved.
Nem, mert talán király volt, de oly kornak fia.
Melyben dicső, szabad s független volt e haza..."

(Garay János: Síri hang az élőkhöz)

MSzolár Judit