vitéz  Szécsi Mátyás Pál

2013. március idusára                                    

                               HAZÁM , A HÁZAM

Nekünk Hazánk van itt a Kárpátok között,

Isten által kimért örök ajándék.

Melyet harcos elődeink vére öntözött,

Épített egy akarat, s egy szándék.

E nagy magyar Alföldön éljük életünk,

Százfelé szabdaltan árván létezünk.

Görnyedünk, cipeljük nehéz örökségünk,

Hová lett védőszentünk, korpás kenyerünk.

Szittyák népének maradék virága,

Magunkra hagyva járjuk végzetünk,

Elárult minket a romlott Európa,

Közönnyel nézi, ahogy elveszünk.

De nékem örökre Hazám e Szent föld,

S szittya népe mely egykoron hazaérkezett,

Ősöm itt szántott, vetett szőtt álmokat,

A Kőrösök mentén épített iskolát, s templomokat.

Jöttek véres, viharos századok,

Ködbe veszett a múlt, sötétül a jövő.

A vén Tiszán mégis csillognak a habok,

S Vigaszt nyújt nékünk fentről a Teremtő.

Hiszem, s tudom békesség köszönt e tájra,

E megsebzett földből új élet fakad,

S nagy fejedelmek büszke táltos népére,

Szebb jövő, S Magyar hajnal hasad.