István

Történelmi regény

... Az Árpád-házi fejedelmek régi szálláshelyén, a budai, fából épült palota megkopott falépcsőjén két gyermek üldögél. Szemük a megduzzadt folyó sodrását figyeli, de gondolataik messze járnak. Az egyik fekete hajú, majdnem fekete szemű, kerek arcú, apró termetű kislány, a másik sötétbarna hajú, vékony csontozatú kisfiú. Ruhájuk alapján egy szolgáló gyermekeinek nézné az idegen, pedig ők Géza nagyfejedelem gyermekei, István és Boglárka. Ha most anyjuk látná őket, biztosan dührohamot kapna. A drága anyagból készült, arannyal, ezüsttel hímzett ruháik egy láda fenekén pihennek, helyette egyszerű fehér ing és bőszáru nadrág van mindkettőjükön, lábukon veretes csizma helyett egyszerű bőrsaru. Hosszú hajuk, pogány módon, kétoldalt befonva. Mögöttük a valaha oly szép épület, gyönyörű faragványai, ajtói, ablakai, falai megbarnultak, megkoptak.

A két gyermek azon szomorkodik, hogy három nővérük miért nem szereti őket.

Egy lovas csapat közeledik, elől Szabolcs, István tanítója, mellette Vencel apát, István jövendőbeli egyházi tanítója.

Vencel és Szabolcs, csodálattal nézi, messziről a fejedelem gyermekeit.

Valamin összevitatkoznak, a kislány felugrik, pici kezével hátba vágja Istvánt és leszalad a lépcsőn. Felkiált, amikor meghallja bátyja lábdobogását a háta mögött. István könnyedén utoléri, de mielőtt elkaphatná a kislány irányt vált futásközben, és még sebesebben szedi apró lábait. Fejét lehajtva, lihegve fut, nem veszi észre a közeledő lovasokat, csak akkor hőköl meg, amikor egy mély férfihang megszólal mellette és Szabolcs felkapja a nyeregbe. Vidáman lovagolnak be Mihály, Géza bátyjának, udvarába..

Megrendelhető:

mszolarjudit@gmail.com